Ez a varázslatos művészet élénken megörökíti a tavasz egyik pillanatát, ahol az élet színes és érzelmekkel teli megnyilvánulásokban virágzik. Az előtérben egy halvány, éterikus alak áll büszkén egy folyosó fehér ruhát viselve—öltözködését sárga virágok díszítik, amelyek az igazi tavasz lényegét képviselik. A nyugodt színhely puha rózsaszín virágzó fák és a távoli csillogó vizek háttérre helyezkedik, ahol megújulásról és reményről suttognak. Körülötte gyermekek szívesen fogadják a tavaszi finom tevékenységek irányait; az egyik fiú a fűben guggol, ujjaival óvatosan tapogatózik a földet, míg mások a természet kincsei iránti lenyűgöző izgalmukkal elbűvölve—sárguló és zöld íriszük a lábuk alatt forogva, mint egy festő palettája. Ez a kompozíció arra hívja a nézőt, hogy mélyen lélegezze be a friss tavaszi levegőt, és társuljon a újbóli születés örömével.

Waterhouse ügyes ecsetvonásai életet lehelnek a jelenetbe, egy harmonikus keveréket teremtve a figurák közé a buja táj vitalityjában. A világítás és az árnyék játéka táncol a figurákon, felerősítve a tableau álomszerű minőségét. A pasztell rózsaszín, zöld és kék tónusok egy nyugodt optimizmust fejeznek ki, amely belülről rezonál. Ahogy belép a munka mélyére, majdnem hallhatja a levelek tompa susogását és a gyermekek kacagását—az élet ciklikus szépségének megünneplése, amely a természet gyengéd ölelésében virágzik. Ennek a műnek a történeti kontextusa a viktóriánus korszak pastoralista témáira irányítja a figyelmet, de Waterhouse egyedülálló megközelítése összekapcsolja azt a gyermeki ártatlanság és a tavasz megújító varázsa romantikus koncepcióival; egy műalkotás, amely általában a természet mindenekfeletti szellemére hívja fel a figyelmet.