Ebben a figyelemfelkeltő portréban egy parasztasszony profilban látható egy halvány háttér előtt, ami kihangsúlyozza komoly kifejezését. A művész ügyesen vastag, merész ecsetvonásokkal alkotta meg a nő arcvonásainak mélységét és térfogatát. Sötét kalapja éles ellentétben áll bőre meleg tónusaival, amely az emberiességet és méltóságot tükröz, amit gyakran figyelmen kívül hagynak a dolgozó osztály tagjainak művészi ábrázolásaira ebben az időszakban. A föld színeivel és durva textúrájával kézzelfogható érzést ébreszt a munka és a kitartás iránt, melyek jellemzők a nő erős, mégis nyugodt pillantásában.

A kompozíció kizárólag a nőre összpontosít, lehetővé téve, hogy a nézők interakcióba lépjenek az arcának apró részleteivel. A fény és árnyék játéka kiemeli a kifejező arccsontokat és az áll vonalait, érzelmi visszhangot teremtve, ami talán önmagunkra is rávilágít, így gondolkodásra sarkall a nő története felől. A 19. század végének történelmi kontextusában, amikor Van Gogh arra törekedett, hogy a hétköznapi emberek életét ábrázolja, ez a munka egy érzelmes emlékeztetővé válik a humán tapasztalat erejéről és összetettségéről, így nem csupán egy portré, hanem a vidéki munkásosztály szellemét ünneplő darab is.