Ez a bensőséges portré egy fiatal lányt ábrázol, aki vállán át hátranéz egy finom, elmélkedő tekintettel, ami magával ragadja a nézőt csendes világába. A művész finom ecsetvonásai életre keltik puha, kissé rendezetlen haját és az arcán megjelenő halvány pirosságot, amely egyszerre közvetlen és időtlen realizmust sugároz. A tompa földszínek és a meleg arany fény körülöleli alakját, lágy kontrasztot alkotva a sötét, árnyékos háttérrel, ami mélységet és egy kis misztikumot ad a kompozíciónak.

A vállát fedetlenül hagyó ruha laza, kifejező ecsetvonásokkal készült, ami az ártatlanságot és a sebezhetőséget sugallja; a póz egy pillanatot ragad meg a félénkség és a kíváncsiság között. A mű érzelmi hatása visszafogott egyszerűségében rejlik — meghívja a nézőt, hogy elképzelje a lány gondolatait és érzéseit, finom empátiát ébresztve. Ez a festmény gyönyörű példája a portréfestészetnek, amely a technikai tudást lágy, érzelmekkel teli légkörrel egyensúlyozza.