Ez az érzékeny jelenet egy fiatal lányt ábrázol, aki mezítláb ül egy rusztikus padlón, körülötte színes virágok sokasága szóródik szét egy feldöntött kosárból. A művész finom ecsetvonásai életre keltik a virágok bonyolult textúráját és a lány egyszerű ruhájának puhaságát. A lány egyetlen virágra összpontosít, melyet gyengéden tart a kezében, így a nézőt egy csendes elmélkedés és ártatlanság pillanatába vonja be. A tompa háttér, durva falával és finom árnyaival gyönyörű kontrasztot alkot a vibráló virágpalettával, fokozva a gyengéd hangulatot.

A kompozíció kiegyensúlyozott, ám informális; a szétszórt virágok organikus ritmust teremtenek, amely végigvezeti a tekintetet a vásznon. A lágy, természetes fény mintha megcirógatná a lányt, kiemelve az arcának árnyalatait és a szirmok tapintható minőségét. Érzelmileg a kép békés magányt és az egyszerű pillanatokban rejlő gyengéd varázst idézi fel. Történelmileg ez a mű a 19. századi realizmusra és az intim műfaji jelenetekre helyezi a hangsúlyt, finom és őszinte nézőpontból emelve ki a mindennapi élet szépségét.