A rézkarc a nyers valóság egy jelenetébe, egy komor képbe kalauzol bennünket, melyet egy mester keze keltett életre. Az alakok eltorzulnak a kétségbeesett cselekvés őrületében. Egy csoport férfi küzd, hogy segítsen elesett elvtársain, arcukon a gyötrelem és az elszántság keveréke látszik. A művész vonalhasználata különösen szembetűnő; az árnyék és a fény tánca, szilárd formák és éteri terek játéka, mely a közvetlenség érzését, a nyers sürgősséget kelti, ami a nézőt a pillanat szívébe rántja. Szinte érzem a föld érdes textúráját a testük alatt, a levegő hidegét. A háttérben a csupasz, csontvázszerű fa fokozza a pusztulást, ágai pedig a bizonytalan jövőbe mutató, csontvázszerű ujjak.