A jelenet nyers energiával robban, a cselekvés időben megfagyott örvénylése. Egy lovon ülő alak uralja a kompozíciót; a művész mesterien ragadja meg a ló hatalmas izomzatát és a lovas határozott tekintetét. A forgó ecsetvonások a mozgás érzését keltik, mintha egy heves konfliktus pillanatában bukkannánk fel. Az égbolt és a táj hűvös, tompa tónusai élesen kontrasztban állnak a lovas ruhájának vibráló pirosával és aranyával. Ezek a színek a forgó ecsetvonásokkal együtt megragadják a szemet, és a közvetlenség érzetét keltik, magukkal rántva minket a küzdelem szívébe. Az előtérben szétszórt elesett alakok a háború brutális valóságának szigorú emlékeztetői, súlyosságot és veszteségérzetet kölcsönözve a jelenetnek. Szinte hallani a fémek csattogását, a dac kiáltásait; a műalkotás egy szabadságáért küzdő nemzet szellemét idézi, a festékbe vésett áldozatról és bátorságról szóló történetet.