Egy viharos éjszaka bontakozik ki a vásznon, egy jelenet, mely drámával és előérzettel van tele. Egy magányos lovas, egy hatalmas lovon ülve, kétségbeesett menekülésben van; a ló izmai megfeszültek, szemei a rettegéstől tágra nyíltak, tükrözve a lovas saját kétségbeesett helyzetét. Egy telihold, baljós felhőkbe burkolózva, hátborzongató fényt vet, megvilágítva a jelenetet és fokozva a közelgő pusztulás érzését. Az ecsetkezelés szinte őrült, szinte erőszakos, megragadja az üldözés nyers energiáját.