A jelenet kaotikus energiával robban, a testek ütközésének és a vágtató lovaknak a forgószele. Két alak, halálos küzdelembe zárva, uralja a vásznat, küzdelmük egy nagyobb, drámaibb elbeszélés középpontja. Az egyik fehér ruhában és piros sálban, egy szablyával ront rá a másikra, arca a dühtől eltorzulva, szeme ellenfelére szegezve. A másik, egy bíborban és aranyban pompázó harcos kétségbeesett hevességgel válaszol, alakja szinte összeolvad a hatalmas, fehér lóval, amelyen lovagol. A fény és az árnyék drámai kölcsönhatása a konfliktus erőszakosságát hangsúlyozza. A kompozíció dinamikus, szinte lehengerlő, a nyers, zsigeri érzelmek érzését közvetíti. Alul élettelenül fekszik egy elesett alak, ami tovább erősíti a konfliktus tragikus jellegét.