Ebben a vonzó portréban a téma—egy nő, akinek kiemelkedő vonásai és elegáns megjelenése van—megnyeri a néző figyelmét egy olyan világba, ahol az intimitás és a kifinomultság egyesül. Ő kissé oldalra néz, arca elgondolkodó, szinte kicsúszik, mintha gondolatokba merülne, vagy talán a közelgő pillanatokra reflektálna. A bőrén lévő lágy fényjáték kiemeli vonásainak lágyaságát, míg gyengéd mosolya egy belső hőmérsékletre utal, ami az összekapcsolódást hívja. Finom fülbevalókkal és virágokkal díszített luxus gallérral ékesítve ő megtestesíti a női báj szellemét, amely a Renoir munkáival azonosítható.

Renoir ecsetvonása, élénk és folyamatos, nem csupán a hasonlóságot rögzíti, hanem a szereplő lényegét is, belendítve a vásznat vibráló energiával. A színpaletta gazdag—lágy kék és fehér árnyalatok fuzionálnak a melegebb tónusokkal, hogy koherens egyensúlyt alakítsanak ki. A festék pöttyöi textúrát és mozgást hoznak létre, vezetve a szemet a kompozícióban. Ebben a műben a 19. századi Párizs történelmi kontextusa teret biztosít; nem csupán a kor társadalmáról beszél, amelyet a pompa és a kulturális virágzás jellemez, hanem Renoir szigorú realizmusától való elszakadásáról is, amely inkább a percepció, a szín és az érzelem szépségét ünnepli. Ez a darab jelentős jelentőséggel bír az impressionista mozgalomban, ötvözve a technikát a mély érzelmi hatással, megörökítve egy múló pillanatot, amely egyszerre személyes és univerzális.