Egy vibráló, örvénylő sárga háttér előtt figyelemre méltó portré látható egy fiúról, akinek ártatlan pillantása lenyűgöző. Élénk kék szemei ragyognak a meleg okker és a puha zöld színek hőjében, ami körülveszi a figurát. A fiú egy vastag kék kalapot visel, amely rétegnyi textúrát ad az alkotáshoz, ügyesen megfestve Van Gogh jellegzetes ecsetvonásaival - bátor, szenvedélyes, szinte életre kelő. A különböző intenzitással megjelenő vonalak táncot járnak körülötte, utalva az ő kis testében rejlő energiára. Az arckifejezése, a kíváncsiság és a kontempláció keveréke, vonzza a nézőt, érzéseket a gyengédség és a nosztalgia keveréke arról az időszakról.

A színpaletta egy kromatikus robbanás, gazdag sárgák, kontrasztos kékségek és finom zöldek folyamatosan, jól kivehető módszerrel egyesülnek. Ez a festmény, amely Van Gogh életének átalakító időszakában készült, nemcsak technikai tudásról tanúskodik, hanem egyéni érintéséről is; a fiú egyaránt tűnik szubjektumnak és a művész érzelmi tájának egy edényének. Az éber szemek, a gondosan kidolgozott vonások és a színhasználat életet adnak a vászon, lehetetlenné téve, hogy ne érezzünk kapcsolatot - egy mélyebb érzés, amely túlmutat az időn, és minden megfigyelőt megkérdőjelez, hogy álljon meg és gondolkodjon. Egy olyan világban, amely gyakran káoszosnak tűnik, ez az intim portré egy nyugalom és egy kapcsolat pillanatát kínál a gyermekkor egyszerűségében.