Egy sötét, sziklás, barlangszerű táj mélyéből előbukkanó titokzatos alak ragadja magára a figyelmet fenséges szárnyaival és mély tekintetével. A szárnyas lény, koronával és részben meztelenül, méltóságteljesen ül egy kőtalapzaton, misztériumot és hatalmat testesítve meg. Körülötte gyengébb alakok – egy fáradt és megtámaszkodó, egy másik az árnyékban bottal. A fény és árnyék játéka mesterien van megfestve, a paletta mély kékekből, tompa földszínekből és éteri fehérből áll, melyek megvilágítják a szárnyakat és a koronát. Az ecsetkezelés finoman egyensúlyozza a részleteket és az álomszerű lágy tónusokat, feszültséggel és mitikus súllyal teli atmoszférát teremtve. A mű kézzelfogható utazás- és sorsérzetet kelt, ősi tragikus hősök és isteni találkozások történeteit idézve. A kompozíció a tekintetet a magasra emelkedő szárnyak felé vezeti, miközben az alsó sötét árnyékok a jelenetet komor valóságba ágyazzák. Az érzelmi hatás mély – érezhető a sors terhe, a bánat és a titokzatos bölcsesség egyszerre.