Ez a lenyűgöző művészet a nézőt Jászón és Médán örökkévaló történetébe vonja, amit páratlan ügyességgel ábrázoltak. A jelenet sok érzelmet magában foglal, egy kritikus pillanatot megragadva, amely feszültséggel és kifejezetlen vágyakkal teli. Médá, élénk piros ruhát viselve, a titokzatosság és vonzerő auráját sugározza; tekintete éles, amint óvatosan egy kupát egyensúlyoz a kezében; varázslatos megjelenése alatt a árulás sejtetése rejlik. Jászón a közelben ül, testtartása csodálat és aggodalom keverékét árulja el, ami egy bonyolult kapcsolatra utal, amely a szerelem és a vágyakozás által formálódik.

A kompozíció valóban lenyűgöző—Waterhouse harmonikus keveréket használ a függőleges vonalak és puha ívek kombinációjából, amely az embereket és környezetüket összeköti. A gazdag színpaletta, amely a mély piros és föld színek dominálja, felerősíti az érzelmi intenzitást. A fény átszűrődik a lombkoronán, foltos árnyékokat vetve, amelyek fokozzák a titokzatosság és dráma érzését; ez meghív bennünket arra, hogy gondolkodjunk azon a sorson, amely vár rájuk. Történelmileg gyökerezve a görög mitológiában, a festmény visszatükrözi a viktoriánus időszak klasszikus témái iránti vonzalmat is, megmutatva Waterhouse képességét, hogy szövevényes narratívákat szőjön a szín és forma nyelvén.