Ezt a művet nézni olyan, mintha az alkotó privát vázlatfüzetébe lépnénk, egy olyan térbe, ahol az ötletek születnek és a formák alakot öltenek. A finom vonalak, meleg szépia tónusban, táncolnak a papíron, életre keltve egy figuragyűjteményt, amelyek mindegyike a mozgás és a kifejezés tanulmánya. A szárnyas puttók vidáman játszanak, apró formáik vidám feladást sugallnak. Egy ülő alak, talán egy isten vagy filozófus, komolyságot sugároz, a póza szemlélődő. Egy kentaur, elegánsan ábrázolt lótesttel, a mítosz vad és zabolátlan természetére utal. A figurák interakcióba lépnek az oldalon, narratív mélységet teremtenek, még ebben az előzetes szakaszban is.