A vászon a konfliktus nyers energiájával robban; a lovak és a kétségbeesett küzdelembe zárt emberek örvénylése. A művész ecsetvonásai, vastagok és sürgetőek, megragadják a káoszt - a felpattanó lovakat, a hadonászó végtagokat, a harcosok szemeiben a kétségbeesett csillogást. Egy fehér, lobogó köntösbe burkolt alak előrehajol, karddal a kezében, hogy döntő csapást mérjen; lova, egy csodálatos vadállat, mintha osztozna a dühön. A másik, díszes ruhába öltözve, szintén lovagol, és készen áll a támadásra. Alattuk a földet elesett katonák borítják, gyors, szinte erőszakos vonásokkal festve. A színek gazdagok és drámaiak, sötét, földszínű tónusok, melyeket ragyogó piros és fehér villanásai szakítanak meg, feszültséget és közeledő pusztulást idézve. Az ég a baljós felhők örvénye, ami a drámai légkörhöz adódik, mintha maga a természet lenne tanúja a vad versengésnek.