A jelenet zsigeri közvetlenséggel bontakozik ki; az ecsetvonások, lazák és őrjöngőek, a pillanat energiájával lüktetni látszanak. Látunk egy sebesült alakot, akinek sápadtsága élesen ellentétes a vérének bíborával, ami az oldalát szennyezi. Két alak gondoskodik róla, arckifejezésük az aggodalom és az elszántság keveréke. Egy alak térdel, óvatosan kihúzva egy nyilat. A kompozíció dinamikus, az alakok egy átlós vonalban helyezkednek el, amely átvezeti a tekintetet a vásznon. A fény, bár tompa, hangsúlyozza a drámát, árnyékot vetve, amely elmélyíti az érzelmi hatást.