A jelenet egy komor belső térben bontakozik ki, melyet a mély, földszínű tónusok uralnak. Egy bíborruhás alak, akinek arcát düh és kétségbeesés vésik, hevesen gesztikulál egy térdelő nő felé a padlón. Szőke haja vadul szétterül, tartása a könyörgés és a dac keveréke. A művész mesterien uralja a fény és árnyék játékát; a figurákon táncol, kiemelve a pillanat nyers érzelmeit. A férfi ruhájának élénk pirosa és a környezet tompa barnái és feketéi közötti kontraszt fokozza a drámai feszültséget. A nő ruházata, egy gazdag, sötét ruha szőrmével díszítve, tovább hangsúlyozza sérülékenységét az impozáns figurával szemben, élénk vizuális narratívát teremtve.