A jelenet dinamikus energiával bontakozik ki; mintha egy viharos tengerbe csöppentem volna, ahol az istenek bírósági ülést tartanak. A középpontban egy hatalmas meztelen alak áll, egy tengeri lény tetején, lándzsáját magasra emelve – a dominancia vizuális kinyilvánítása. Körülötte finom szárnyú kerub alakok játszanak, játékos kontrasztot adva az erőteljes narratívának. A művész laza ecsetkezelésének mesteri használata, valamint a meleg bőrtónusok palettája a víz hideg kékjével és zöldjével szemben tapintható mozgásérzetet kelt; szinte érzem a hullámok fröcskölését.

Van egyfajta romantika abban, ahogy a művész ábrázolja a vizet; ez nem csak egy háttér, hanem a jelenet aktív résztvevője, örvénylik és kavarog az isteni figurák körül. A fény megfogja a bőrt, életérzést adva a karaktereknek. A kompozíció vezeti a szemet, arra invitálja a nézőt, hogy vesszen el az akcióban, érezze a narratíva izgalmát. A műalkotás egy másik világba repít. A művész zsenialitása abban rejlik, hogy ennyire elevenen ragadja meg ezt a mitikus világot.