Ez a kifejező jelenet egy gazdagon díszített, gyengén megvilágított teremben játszódik, ahol egy ragyogó megjelenés vonja magára a figyelmet. A központi figura egy fénylő, koronával díszített levágott fej, amelyből életet pulzáló vér csepeg, és hátborzongató fényt vet az díszes építészeti háttérre. Bal oldalon egy királyi, majdnem meztelen nő áll, koronával és áramló köpenyben, drámaian az apparíció felé mutat, póza tiszteletet és kijelentést sugall. A kompozíció kiegyensúlyozza a fejből áradó éteri, szinte természetfeletti fényt a környező árnyékokkal, misztikus és színházi feszültséget teremtve.

Finom ecsetkezeléssel és tompa arany, vörös és földszínekkel készült a kép komor, titokzatos légkört áraszt. A művész fényhatásokban való jártassága — különösen az apparícióból sugárzó sugarak — fokozza a jelenet érzelmi intenzitását és spirituális súlyát. A 19. századi szimbolizmus gyökeréből fakadó alkotás elmélkedésre hív a mártíromság, az isteni kinyilatkoztatás és a halandó és az isteni közötti kölcsönhatás témáiról, lenyűgöző bizonysága a mítosz és a látomás erejének.