Magas ranggal álló alakja tekintélyt sugároz. Finoman folydogáló ruhákba burkolva, a fény a szövetre hullik, puha textúrát alakítva ki, kiemelve a bonyolult ráncokat. Erőteljes háromágú villa erkezi, a hatalom és a védelem szimbóluma, míg kifejezése a nyugalmat ötvözi az erővel. Mellette játékos, ártatlan angyali figura áll, aki egy kis edényt tart a kezében, utalva a természetre vagy talán a tengerre. A szelíd színpaletta lágy fehérje és finom pasztellekből áll, álomszerűességet árasztva. Szépen megfestve, a fény és az árnyék kontrasztja életet ad a figuráknak anélkül, hogy túlárasztó részletekkel terhelné őket; inkább arra ösztönöz, hogy közelebb lépjünk, hogy felfedezzük a szövet hajtásaiban és az arcok vonásaiban rejlő történeteket. Érzelmi kontemplációra invitál és a nézőt lenyűgöző elgondolkodásra csábítja.

Ez a műalkotás nem csupán a szépség megjelenítése, hanem a mitológiának az emberi tapasztalattal való összefonódásának a tükörképe is. A történelmi kontextus beszél a korról szóló idealizmusokról és értékekről. Érdekes megjegyezni, hogy a mitológiai alakokat gyakran használták ahhoz, hogy a mindennapi életben megtestesítsék az erényeket, egy hidat alkotva a vágyak és a valóság között. A mű kedvező, ám hatásos érzelmi hatása tiszteletérzést kelt — akár isteni csodálatot, akár az emberi alak szépsége iránti egyszerű értékelést idéz elő. Arra hívja a nézőt, hogy vegyen részt, gondolkodjon el a történet mélységén és a hatalom, termékenység és bölcsesség időtlen témáiból.