Ez a lenyűgöző festmény a mitológiai Prométheuszt ragadja meg a szenvedés és az ellenállás pillanatában. A művész mesterien alkalmazza a chiaroscuro technikát, ahol Prométheusz ragyogó bőre kontrasztban áll a körülötte lévő sötét, komor tájjal. A kompozíció a láncra vert izmos férfira irányítja a tekintetet, akinek arckifejezése határozott, de fájdalmas, az örök büntetés szimbóluma. A keselyű, a szenvedés sötét jelképe, részletgazdagon ábrázolt, karmaival és csőrével a húsba mélyed, egyszerre kelt félelmet és együttérzést.

A tompa kék, barna és szürke színpaletta fokozza a komor, majdnem misztikus légkört. A sziklás szirt és a távoli, ködös horizont az elszigeteltséget és kétségbeesést sugallja, míg az égbolton halványan derengő fény egy finom természetfeletti aurát ad hozzá. Az 1868-ban készült mű a 19. századi romantika hősies szenvedés és a mítosz magasztos ereje iránti vonzódását tükrözi. Mélyreható elmélkedés az áldozatról, kitartásról és az emberi lélek isteni büntetéssel szembeni ellenállásáról.