A mű egy mély szomorúság és fogság jelenetét ábrázolja. Egy mély fekete köntöst viselő nő áll központi alaknak, tartása a gyász és a kétségbeesés tanújele. Körülötte más alakok, ruháik különböző okker, vörös és kék árnyalataiban, végigvezetik a tekintetet a kompozíción. Az építészet klasszikus vonalaival és meleg tónusaival az ókori világban játszódó jelenetet sugall, időtlen színteret a humanista drámához. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a jelenet érzelmi mélységének fokozására, kiemelve a nő elszigetelt alakját a mindennapi élet hátterében, vízkorcsót hordozó nőkét.