Ez a lenyűgöző műalkotás a nézőt egy drámai mitológiai jelenetbe vezeti, ahol egy erőteljes zuhanás elevenedik meg. A kompozíció dinamikus és intenzív; egy alak, melyet ragyogó fény ölel körül, úgy tűnik, hogy zuhan vagy lefelé lövell egy kaotikus állat- és mitikus lények örvényében. A színpaletta kontrasztot alkot a mély, sötét földszínek és a fényes, szinte isteni sárgák és kékek között, mely isteni beavatkozás vagy kozmikus küzdelem érzetét kelti. Az ecsetkezelés kifejező és kissé laza, hozzájárulva a festményben megjelenő viharos energiához és érzelmi felforduláshoz.

A művész mesterien ötvözi a szimbolikus képeket – egy üvöltő oroszlánt, egy kanyargó kígyót és más vadállatokat – melyek a hatalom, veszély és sors témáit idézik fel. A központi alak kezét körülvevő ragyogó glória spirituális dimenziót ad hozzá, utalva a kegyelemből való bukásra vagy az égi hatalom katasztrofális kudarcára. A művet a 19. század végén festették, és tükrözi az adott korszak klasszikus mitológia iránti érdeklődését, valamint az emberi sebezhetőség allegorikus történeteken keresztüli felfedezését romantikus, mégis nyugtalanító intenzitással.