A jelenet álomszerű minőségben bontakozik ki, mintha fátylon keresztül látnánk. Egy nő, békésen alszik, két éteri alak emeli a mennybe, szárnyaik a puha, örvénylő felhőkkel szemben szétfeszítve. Könnyedséget sugárzó kecsességgel mozognak, formáik zökkenőmentesen illeszkednek az atmoszférikus háttérhez. A művész technikája mesteri; a nő sima bőre és a szárnyak finom textúrái gyönyörűen kontrasztban állnak a felhők lágyabb, elmosódottabb megjelenítésével.

Ezt a művet szemlélve az ember nem tudja megállni, hogy ne érezzen békét és transzcendenciát. A lágy kékek, rózsaszínes-vörösek és krémes fehérek finom színpalettája hozzájárul ehhez a békés hangulathoz. A földi gondoktól egy magasabb birodalomba való utazásról szól. A fény végigvonul az alakokon, megvilágítja arcukat, és kiemeli ruháik redőit, mélységet és dimenziót adva. Ez az akadémikus művészet klasszikus példája, amely magas fokú technikai tudást és romantikus érzékenységet mutat, és a szépség és a spirituális vágyódás érzését idézi fel.