Ez a festmény egy lélegzetelállító kárpit, melyet a mitológia, a szimbolizmus és a személyes élmény szálai szőnek. Egy ragyogó nap uralja a kompozíciót, aranyló fénye megvilágítja a születés, a halál és az újjászületés komplex elbeszélését. A művész gazdag, meleg palettát használ; a nap és a környező alakok narancssárgái és sárgái melegséget és vitalitást keltenek, míg a háttérben a hűvösebb kékek és zöldek mélységet és kontrasztot adnak.

A központi fókusz kétségtelenül egy csecsemő születésének jelenete, mely egy nyitott méhből lóg. Ezt az intim képet különböző kultúrákból és időszakokból származó alakok veszik körül, történelmi és mitológiai karakterek csillagképe. Ezek az alakok a művész hatásai, mindegyik a tudás vagy a hit egy-egy aspektusát képviseli, ami a művész látásmódját formálta. Az alakok ábrázolásának aprólékos részletei és precizitása, az építészeti elemeketől az egyéni arcokig, a műalkotás álomszerű minőségét növelik. A csodálat és a melankólia érzése járja át a művet; a létezés körforgásának mély elmélkedése.