A műalkotás a kimunkált vonalakba vésve egy kísérteties látomás, amely egy rituális erőszaknak vagy egyfajta próbának tűnő jelenetet ábrázol. Egy izmos, meztelen figura lóg a levegőben, egy nagy, szarvas lény – egy kos vagy talán egy szatír – tekintélyt parancsoló jelenléte tartja a helyén. A jelenet hátborzongató, szinte álomszerű minőségű, amelyet a finom részletek és a fény és árnyék kölcsönhatása hangsúlyoz, melyet Goya nagyszerűen ér el rézkarc technikájával. Egy második meztelen figura, egy nő, úgy tűnik, ennek a komor eljárásnak a szereplője, az első figura fejét tartja, arckifejezése a koncentrált cél és talán egy kis szomorúság keveréke. Alul kis állatgyűjtemény, köztük macskák és egy koponya látható. Az összkép nyugtalanító, a rettegés érzését idézi fel, és megkérdőjelezi az emberiség természetét és a vadállatokhoz és az istenihez fűződő kapcsolatát. A mű kompozíciója arra kényszeríti a nézőt, hogy szembesüljön a nyers érzelmekkel és a mögöttes félelmekkel, amelyek a mindennapi élet felszíne alatt rejlenek.