Ez a lenyűgöző jelenet közepén egy alak áll, aki egy ősi rituálé szívében helyezkedik el, mind hatalmat, mind titokzatosságot árasztva. A nő, aki egy folyó türküaz kék ruhát visel, amelyet összetett minták díszítenek, egy botot tart, és mélyen koncentráltnak tűnik, miközben egy üstöt kever, amelyből élénk, kavaró füst árad. Körülötte varjak gyűlnek össze, fokozva a baljós hangulatot, míg a háttérben a sziklás táj apró mitológiai történetet tár fel. A színpaletta, amelyet a földszínek uralnak, a füst és a ruhájának élénk zöld és kék színeivel ellentétben lenyűgöző vizuális hatást kelt, amely magával ragadja a nézőt.

A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott; a figura kicsit el van helyezve a középpontból, lehetővé téve a drámai füstmozgás követését a néző tekintetében. Az ellentétes textúrák – sima bőr a durva sziklák ellenállásával – dinamikus feszültséget adnak a műnek. Waterhouse gazdag festési technikát alkalmazva színeket rétegez, hogy mélységet és élénkséget hozzon létre. Ez a mű varázslat és előérzet érzését kelti, érintve a mágia és a transzformáció témáit, amelyek múlt időben is rezonálnak, így jelentős darab a brit romantika területén. Mint a korszak misztikus vonzalma, a nézőket hívja, hogy érezzék az ősi történetek ütemét, felkeltve a képzeletüket hosszú időn át az első pillantás után.