Ez a mű intenzív, szinte isteni energiát sugároz, amelyen Apollón isten vezeti szekerét, melyet négy élénk és dinamikus mozgású ló húz. A fény és árnyék drámai használata megvilágítja Apollón alakját, aki magabiztosan áll, izmos teste arany sugarakból álló ragyogó glóriával van körülvéve, amely a nap fényét idézi. A lovak gazdag földszínekkel vannak megfestve, amelyek kontrasztot alkotnak a sötét, viharos éggel, és mintha vad energiával kiugranának a vászonról, arcuk kifejezése vad és eleven. A kompozíció mesterien egyensúlyozza a mozgást és a nyugalmat; Apollón nyugodt, de határozott tartása megragadja a lovak kaotikus vágtáját.

A paletta meleg arany és mély barna színeket dominál, fehér és kék díszítéssel, élénk kontrasztot teremtve, amely bevonja a nézőt ebbe a mitológiai pillanatba. A vastag, texturált ecsetvonások fokozzák az érzelmi hatást, közvetítve a jelenet erejét és kecsességét. Történelmileg a kép a 19. századi romantika mítoszok és hősiesség iránti rajongását tükrözi, ünnepelve az isteni erőket és a fény és sötétség örök harcát. Ez a mű a művész képességének lenyűgöző bizonyítéka, hogy ötvözni tudja a szimbolizmust a drámai realizmussal, és arra hívja a nézőt, hogy érezze Apollón égi utazásának átütő erejét.