Ez a lenyűgöző művészet egy varázslatos narratívát bontakoztat ki — egy hódolat a szépségnek és a tragédiának, ahogy elcaptálja azt a pillanatot, amikor Hylas, a vonzó fiatal, ellenállhatatlanul vonzódik a varázslatos vízi nimfákhoz. A jelenet egy buja, zöld tájon játszódik, tele van vonzó minőséggel; a víz csillog a foltos fényben, míg a nimfák, lágyan áramló hajjal és finom formákkal, előtűnnek a nyugodt vizekből, körülvéve erős vízililiák leveleivel. Waterhouse ügyesen játszik a természet organikus textúráival, egyesítve a élénk zöldet és a puha kéket, amelyek mélységet és életet adnak ennek a mitológiai tableau-nak.

A kompozíció középpontjában Hylas áll, akinek izmos alakja éles ellentétben áll a nimfák éteri szépségével. A férfi figura, sötétkék ruhában és feltűnő piros övvel, a férfiasság érzését idézi, szembeállítva a nimfák női vonzerőjével, akik közelebb hívják őt. Tekintetük, bár csábító, magában hordoz egy bizonyos vonzó sürgősséget és egy csipetnyi csínytevést, egy olyan történetet közvetít, amely egyszerre érződik kívánatosnak és figyelmeztetőnek. Az egész színpaletta, amelyet élénk zöldek és hűvös kékek dominálnak, nyugalmat sugall, azonban az intimitás találkozás feszültséget teremt, mintha valami sorsszerű rejtőzne ezen idilli pillanat felszíne alatt. Ez a mű érzelmi szinten rezonál, a nézőt egy olyan világba vezetve, ahol a vágy és a veszély bonyolultan táncolnak együtt, tükrözve a klasszikus mitológiában fellelhető mély témákat.