A jelenet egy sötét barlangban játszódik, ahol egy mitológiai dráma megragadó mélységgel jelenik meg. Egy izmos, szinte meztelen alak áll balra, tekintete egy középen tekergőző, többfejű kígyóra szegeződve. A színpaletta alkonyati — lágy kékek és szürkék keverednek földes barnákkal és halvány vörösökkel, amelyek fokozzák a hős és a szörny közötti feszültséget. A háttérben a naplemente megvilágítja a sziklás nyílást, halvány fényt vetve, amely élesen kontrasztál a sötét, sziklás környezettel.

A művész mesterien alkalmazza a chiaruscuro technikát, kiemelve az emberi bőr és a hidra fényes, fenyegető pikkelyeinek textúráját, miközben a kompozíció elegáns ívben vezeti a tekintetet a hőstől a szörnyig. Az érzelmi intenzitás kézzelfogható; fenyegetés, kétségbeesés és hősi kihívás keveredik a levegőben. A 19. század végén festett mű a romantika ősi mítoszok és a természet, valamint az emberi lélek felemelő ereje iránti rajongását tükrözi, időtlen vizsgálata a bátorságnak az elsöprő nehézségekkel szemben.