Ez a lenyűgöző műalkotás úgy tűnik, hogy a szél szelleme életre kel, titkokat suttogva a nézőnek a figura elegáns mozgásán keresztül. Egy nő, aki egy folyó ruhában van, amely finom mintákkal van díszítve, félkész pózban áll, alakja részben rejtve van egy lobogó sállal, amely körbe táncol; ez egy vonzó kölcsönhatást teremt az anyag és a levegő között, Boreas megtestesítője. A sál, egy éteri fátyol, szinte a szél csápjaiként is tűnhet, ami azt a hatást kelti, hogy egyesült a természet viharos erejével; elegáns integetéssel hullámzik, szürke árnyalatai drámai ellentétben állnak a ruhájának gazdag színeivel, amelyek mély kék és lágy föld színekben pompáznak, szimbolizálva a föld és az ég közötti összeköttetést.

A művész olyan technikát alkalmaz, amely ötvözi a finoman festett részleteket a sál lágyabb széleivel, növelve a figura háromdimenzionalitását a háttér mellett, amely élénk, tompa természetes színekben—zöld és barna—él, érzésével nyugalmat, de nyugtalan energiát kelt. Amint a szél felerősíti a nőt, érezheti a konfliktus és a szabadság érzetét; a néző majdnem hallja a levelek susogását és a távoli harangok lágy zörejét a levegőben. Ez a pillanat megörökíti a természet kettősségét: gyengédségét és haragját—az örök tánc, amely szín és mozgás gyönyörű szimfóniájában játszódik.