Ez a figyelemre méltó műalkotás tömöríti az álom és a halál közötti éteri kapcsolatot. A két alak lazán hever egy gazdag szövetekkel díszített luxuságyon; a piros függönyök keretezik pihenésüket, míg a puha, okkersárga takaró redőzete egy olyan luxusérzetet ad, amely egy csendes intimitáson örökített meg egy pillanatot. Az egyik alak az álmot, a másik pedig a halált jelképezi, megtestesítve az életnek a elkerülhetetlennek való gyengéd alávetésének paradoxonát. Testük minden vonala és íve a béke érzetét hordozza—arckifejezésük nyugodt, és a sors elcsendesített elfogadását idézi.