A jelenet gyengéd intimitással bontakozik ki, lágy, szórt fényben fürödve, ami úgy tűnik, mintha belülről áradna. Két alak, látszólag angyalok vagy talán istennők, ennek az idilli képnek a középpontjában áll. Az egyik, leomló aranyszőkével, a nyugodt elmélkedés pillanatában van megörökítve. Mellettük egy, a kócos, vörösesbarna fürtökkel, finom tekintettel előrehajolva. A központi alak finoman tart a nyitott tenyerében egy kis tollas lényt, egy madarat; az ártatlanság és a kecsesség jelképe. Egyetlen nyíl, a Cupido védjegye, részben látható, ami a ravasz szerelem és vágy istenét sugallja. A művész fény- és árnyékmesteri használata mélységet és éteri szépségérzetet ad, míg a finom színpaletta, amelyet a krémes fehérek és a lágy barnák uralnak, a melegség és a nyugalom érzetét kelti. A kompozíció gondosan rendezett, az alakok tekintete és a testük görbülete végigvezeti a szemet a jeleneten, harmónia és egyensúly érzetét keltve.