A portré alanya, egy fiatalember, egyenesen a nézőre néz, arckifejezése a fiatalkori ártatlanság és a kibontakozó érettség keveréke. A művész mesterien ragadta meg a fény finom játékát az arcán, kiemelve a pofáján látható finom pirosodást és a tiszta, kék szeme csillogását. A kompozíció egyszerű, de feltűnő, a figura egy sötét, meghatározhatatlan háttér előtt helyezkedik el, amely a jelenlétét hivatott hangsúlyozni.

A ecsetvonások lazának és magabiztosnak tűnnek, különösen a fiatalember egyenruhájának ábrázolásában, egy meleg, földszínű tónusban, amely ellentétben áll bőrének hűvös tónusaival és ingének éles fehérségével. A művész textúrákat ábrázoló képessége abban nyilvánul meg, ahogyan az egyenruha anyaga szinte lélegzik, életérzést és mozgást adva a statikus póznak. A festmény a csendes méltóság érzetét idézi, utalva a modell jövőjére, a világra, amelyet örökölni fog, és az utakra, amelyeken járhat.