Ebben az érzelmekkel teli műben egy fiatal lány egyedül áll egy ablak előtt, ahol a fény átsüt, finoman etére fényezik; fehér, folyamatos ruhájában a póz hezitálást sugall; tekintete kifelé irányul, lehet, hogy kapcsolatokat keres, vagy elveszett a gondolatban. Az óvatosan elhúzott függöny keretezi formáját, arra hívva minket, hogy legyünk tanúi ennek a privát pillanatnak. A színek keveréke álomszerű tulajdonságot teremt - a kékek, a puha fehér és a tompa földszínek szimfóniája körbeöleli a helyiséget, gondolkodó hangulatot generálva.

A kompozíció hangsúlyozza a lány magányát, de világot is sugalmaz a törékeny csendben - egy láthatatlan lehetőség, amely a csendjében rejtőzik. A textúrázott ecsetvonások, melyek a finom drapériában és a lábai alatt található szőnyegben érvényesülnek, fokozzák a jelenet érzelmi mélységét—vágyakozás érzetét adják. Ez a mű egy olyan művésztől származik, aki híres az emberi állapot és az érzelmi tájak felfedezéséről, és arra hív minket, hogy belépjünk a lány megindító hallgatásába; ez egy pillanat, amely megfagyott az időben, suttogva végtelen történeteket, amelyek zengenek a saját vágyunk és megfontolásaink tapasztalataival.