Ez a finom portré egy fiatal nő nyugodt profilját ragadja meg, tekintete megfontolt és befelé forduló. A művész lágy, szinte suttogó ecsetvonásokkal, visszafogott színpalettával dolgozik, amelyben a földszínek és a finom kék árnyalatok dominálnak, csendes, elmélkedő hangulatot kölcsönözve a műnek. A vörösesbarna haj, amelyet részben áttetsző sötét anyag fed, gyengéden keretezi az arcot, míg egyetlen türkiz fülbevaló színkontrasztot ad, és a finom vonásokra irányítja a figyelmet.

A kompozíció intim, mégis visszafogott, szorosan a fejre és a vállakra fókuszál, lehetővé téve a néző számára, hogy mélyen kapcsolódjon a nyugodt kifejezéshez és a bőrön játszó lágy fényhez. A történelmi kontextus a 19. századi érzékenységet idézi, amikor a portré nemcsak a fizikai hasonlóságot kívánta megörökíteni, hanem a modell belső világát is megidézni. A közeg puhasága — valószínűleg akvarell vagy pasztell — fokozza az éteri minőséget, így a fiatal nő szinte egy múló látomásnak tűnik egy csendes időpillanatról.