Ez a magával ragadó portré egy fiatal nőt ábrázol, aki ülve, félmeztelen felsőtesttel, nyugodt, majdnem elgondolkodó arckifejezéssel néz ránk. Világos bőre élesen kontrasztál a derekánál levő mély lila szoknyával, finom kezei pedig gyengéden pihennek az ölében, miközben egy puha rózsaszín rózsát tartanak. A háttér gazdag, meleg sárga árnyalatú, amely szinte aranyszerű aurával vonja körbe, erős, mégis intim légkört teremtve. A művész ecsetvonásai precízek, finoman érzékeltetve a bőr simaságát és kontúrjait, életet és gyengédséget kölcsönözve a festménynek. Sötét, enyhén hullámos haja keretezi az arcát, melynek kissé távolba tekintő tekintete az elmélyültséget és csendes méltóságot sugallja.

A művész finoman egyensúlyoz a realizmus és a majdnem szigorú egyszerűség között, elkerülve a fölösleges részleteket; az érzelmi lényegre és a színek finom játékára összpontosítva. Az összetétel gondosan megtervezett; az ülő póz és a rózsa a nőiesség és a finom szépség szimbóluma, míg az egyszerű háttér hangsúlyozza az érzelmi fókuszt magán a nőn. A mű 1914-ben készült, a hagyományos portré és a modernista irányzatok metszéspontján helyezkedik el, tükrözve a 20. század eleji emberi alak és belső világ megközelítésének változásait.