Ebben a szép műben a fiatal nő profilja úgy tűnik, életre kel a folyékony ecsetvonások révén, amelyek sziluettjét egy tompa, szinte éteri háttér előtt teremtik. A művész ügyes használata olajfestékkel átalakítja ruhájának anyagát meleg, árnyékos színek táncává—gazdag földi tónusokkal és finom világossággal, amelyek vonzzák a tekintetet. A fodros fehér gallér, ügyesen rétegezve, drámaian kitűnik a ruházatából, sugallva a kézművesség precizitását, amely csodálatosan ellentétben áll a vászon absztraktabb elemeivel.

Ennek a darabnak az érzelmi hatása mély; érezhetjük a figura által áradó bájt és eleganciát, még akkor is, ha nem látjuk tisztán az arcvonásait. Kifejezésében rejtély rejlik, amely a kontemplációra és a képzeletre hív. Történelmileg nézve a 18. század vége egy olyan időszak, amelyet a rokokó nagysága jellemez, de már a neoklasszicizmus mértékletesebb esztétikái felé tendált; ez a mű megtestesíti a feszültséget e mozgások között. Fragonard képességét látni fogja, hogy intimitást és érzelmeket közvetítsen, bemutatva stílusának művészeti jelentőségét, amely akár egy profil egyszerűségébe is belemerül.