Ebben a sokkoló műalkotásban egy fiatal katona nyugodt, magabiztos testtartásban áll, amely egy csendes vonzalmat áraszt, ami meghívja a nézőt a világába. Sötét katonai stílusú kabátot visel, arany gombokkal, amely éles ellentétben áll élénk vörös nadrágjával, egy szín választás, ami úgy tűnik, hogy vibrál a fiatalos energiával. A festő ecsetvonásai laza és kifejezők, mintha Renoir szeretné megörökíteni nemcsak a katona megjelenését, de a szelleme lényegét is; a sötét háttérben, a homályos alakokkal, mozgalmas környezetre utal—talán egy kávéház—tele élettel és beszélgetéssel.

Renoir színhasználata fokozza a mű érzelmi mélységét. A katona kabátjának sötét színei megalapozzák a kompozíciót, míg a vörösek melegséget és életerőt adnak hozzá, szimbolizálva a szenvedélyt és a fiatalos bozótot. A fény és árnyék játéka lágyan érinti a katona arcát, megvilágítva a vonásait és egy sokoldalú aurát adva neki. Ez a 1880-ban készült mű egy pillanatot örökít meg, amikor a fiatalok a felnőtté válás határvonalán álltak, egyaránt megjelenítve a büszkeséget és a vele járó keserű súlyt. Meghív a gondolkodásra, evokálva a nosztalgia és a csodálat közötti érzelmek sorát—ez valóban Renoir védjegye.