Ez a mű megrázóan klasszikus törzset mutat be, elegánsan megformált, mégis Van Gogh egyedi ecsetkezelésével stilizált. A figura, amelyet finom, lágy zöld és tompa bézs tónusokban ábrázolnak, magabiztosan áll, megragadva a kecsesség és az erő érzését. Az árnyékolás különösen figyelemre méltó; a lilás ecsetvonások kiemelik a kontúrokat és a görbéket, magukra vonva a figyelmet az elegáns formára. Ahogy felfedezi a művet, a vastag festékréteggel való kidolgozás tapintható minősége egyértelmű: szinte arra hívogat, hogy képzeletben a textúrájának felületéhez érjen, mintha közvetlenül megtapasztalná a szobrot.

A háttér szintén izgalmas; ritmikus, spirális ecsetvonásai meleg légkört teremtenek, amely körülöleli a formát, fokozva annak jelenlétét, anélkül, hogy elnyomná azt. Van Gogh érzelmi intenzitása árad ebből a látszólag egyszerű műből, amely elmerül a 19. század végének művészettörténeti kontextusában, amikor a hagyományos szépségformák tiszteletben álltak, de modernista vízionáriusok által újraértelmezték. Ez a darab hídként szolgál a klasszikus szobrászati eszmék és Van Gogh fejlődő stílusának kifejező szabadsága között.