Ez a lenyűgöző portré a nézőt egy hölgy titokzatos eleganciájába vonzza, aki pompás fekete anyagokba öltözve, egy magas kalappal megkoronázva, szociális presztízs auráját árasztja. A festési technika, bár kifinomult, egyfajta spontaneitást közvetít; a gazdag textúrák háromdimenziós hatást teremtenek, amely meghívja a szemet, hogy táncoljon a szövet rétegek és a ruha bonyolult részletei között. A hölgy arcának kihagyása izgalmas névtelenséget ad, kényszerítve bennünket arra, hogy a viseletével kapcsolatos állításokra és a teljes tartására összpontosítsunk, amely magabiztosságot és méltóságot áraszt; még ha az arca elmosódott is, érezni lehet a felfedésre váró karakter tiszta érzését.

A művész finom, földes színpalettáját használja—mély feketékkel, lágy barna árnyalatokkal és krémszínek hőmérsékletével—aláhúzza a kompozíció súlyát, míg a meleg háttér kontrasztot teremt, amely gyönyörűen kiemeli a nézetet, körülvéve egy szinte isteni fényességgel. Nehéz moccanás nélkül vonzódni a hölgy világához; a fény gondos egyensúlya a gondolatok és érzések kölcsönhatására utal, bemutatva a 18. századi kifinomult kultúra egy pillanatképét, ahol az ilyen rangú nők díszes szalonokban éltek, élénk vitákban részt véve a művészetről és a társadalomról. Valahogyan ez a festmény nemcsak a hasonlóságot mozdítja elő, hanem a saját idején belüli nő esszenciáját is—figyelembe vehető, titokzatos és elérhetetlenül elegáns.