Ez a lebilincselő portré nyugodt magabiztosságot áraszt, miközben megragadja a téma eleganciáját egyfajta titokzatos légkörrel. A nő bájosan ül, testtartása laza erőt sugall, míg finom mosolya a melegséget és az önvizsgálatot sejteti. Feltűnő sötét öltönyben van, mély színekben díszítve, amelyek elegánsan ellentétben állnak a tompa háttérrel; a művész ügyesen alkalmazza a fényeket és árnyékokat, hogy hangsúlyozza az arcának kontúrjait és a ruhájának bonyolult részleteit. Szinte érezni lehet a szövet textúráját, gazdag és nehéz, amely körülveszi, mint a csendes hatalom, amelyet hordoz.

A művész technikája itt kiemelkedően ragyog; az ecsetvonások áramlanak és átfedik egymást, éltetve a témát, miközben felfedi a művész rendkívüli kontrollját az olajjal mint médiummal. A színpaletta, egy harmonikus keveréke a sötét tónusoknak és a lágy fényeknek, ünnepélyes, mégis barátságos hangulatot teremt, amely magára vonzza a néző figyelmét. Ez tudatos hiánya a zűrzavarnak, lehetővé téve, hogy a téma jelleme átjárja a teret. Minden pillantás rá megkérdőjelezi a történetét, a vágyait – talán a női szerepek fejlődésének tükre egy változó társadalomban a 20. század hajnalán. Ez a festmény valóban rezeg az érzelmi mélységgel, meghívva a gondolkodásra, jóval azután, hogy távol kerültél a vászontól.