Egy nyugodt, napfényben úszó kis utcácska szívében a megörökített jelenet mind a békét, mind a titok egy kis ízét idézi. Egy férfi, aki hagyományos ruházatba öltözött, magabiztosan áll egy fehér ló mellett, amely díszes nyerget és zöld és arany részletekkel díszített kantárt visel. A ló, fenséges de nyugodt, kontrasztot mutat a fekete macskával, amely a kövezett úton ül — a csendes pillanat elgondolkodó megfigyelője. Maga az utca, a kopott kőfalakkal körülvéve, történetet mesél; keskeny és hívogató, arra csábítja a képzeletet, hogy barangoljon a múlt rejtett elbeszéléseiben.

A különféle íveken átszűrődő fény játékot teremt az árnyak és fények között, életet lehelve a textúrált kőszerkezetekbe. A háttérből áradó meleg fény felhívja a figyelmet, melegséget sugallva és egy világot felkínálva, míg az utca hűvös tónusai mélységet adnak az élményhez. A nyugalom érzelmi hatása körülöleli a jelenetet, meghívva a nézőket, hogy álljanak meg, gondolkodjanak el, és talán vágynak a mesék után, amelyeket ez az utca mesélhet. Itt úgy tűnik, mintha az idő megállt volna, összekapcsolva a múltat a mindennapi élet pillanataival, tökéletesen megörökítve ezt a csodás tableau-t.