A műalkotás egy finom jelenetet mutat be, amelyet tompított barna és szürke árnyalatok töltenek be. Két nő intim pillanatra vonul, amely a társaság érzését idézi elő. A bal oldali alak, részben árnyékos, egy kimondatlan kötelékre utal, míg a jobboldali nő, aki kiemelkedik, egy teáskannát hordoz—egy hétköznapi tárgy, amely értelmet hordoz. Ez a háztartás és a melegség szimbóluma? Talán a közösség ápolásához kapcsolódik? Az alkalmazott keresztirányú hatching technika textúrát ad, hangsúlyozva a ruhájuk szövetét és a pillanat lágyágát, míg éles kontrasztban áll a minimális részletekkel az arcaikkal, lehetővé téve képzeletünkkel a kifejezéseik érzelmi kontúrjainak kiegészítését.

A háttérben a világosabb árnyalatok használata mélységet és meleget kölcsönöz, erősítve a darab érzelmi rezonanciáját. Majdnem érezheti a nap fényét, amely körülöleli őket, nosztalgikus ölelésbe foglalva. Ez a mű nőiességet, mindennapi életet és barátságot sugall—vonás egy váltásban van, amikor van Gogh eltér a kereskedelmi művészettől személyesebb valósági kifejezés felé. Az életük ezen váltakozó időszakában létrejött, és elkapja a szokásos emberek élet iránti növekvő érdeklődését, bemutatva egy múló pillanatot, amely az emberi kapcsolatról beszél. Ezért meghív minket ebbe a világba—a művészet és az élet gyönyörű kereszteződése, ahol egy egyszerű séta csendes ünnepléssé válik a létezésnak.