A műalkotás egy vibráló, napsütötte helyre kalauzol minket. Egy magasba törő, impozáns fatörzs domináns jelenléte természetes keretként funkcionál, kettéválasztva a kompozíciót, és egy utazásra vezeti a tekintetet. A dús zöld növényzet a háttérben robban ki, élénk színekkel festve, amelyek szó szerint az életről énekelnek; a meleg sárgák, a mélyzöldek és az égett narancssárga egy csipetnyi mélység- és nyugalmat ad. Az alakok, egyszerű fehér ruhákba öltözött nők, a jelenet magját képezik, formájuk a súlyosság és a szexualitás érzését hordozzák. Csendes elmélkedéssel vannak elfoglalva, talán történeteket mesélnek, vagy egyszerűen csak élvezik környezetük békéjét.