Ezben az intimitásban a bocskorok a bőr giccses bemutatásának középpontjául szolgálnak Vincent van Gogh expresszív ecsetkezelésén. A bocskorok egy világos fa felületen pihennek, arra invitálva bennünket, hogy gondolkodjunk jelentésükön—valójában csak tárgyak, vagy a munkás mindennapi életét testesítik meg? A csillogó sárga bélés, szándékos ecsetvonásokkal festve, gyönyörűen kontrasztál a rusztikus külső vel, kiemelve a textúrát, ami érintésre hívogat. A vastag, forgó ecsetvonások kölcsönhatása vibráló ritmust teremt, amely pulzál a kompozícióban, szinte utánzva a vidék eleven szellemét.

A színpaletta túlnyomórészt földszínekből áll, különböző zöld és barna árnyalatok által generált melegséggel, míg a finom sárgák megörzik a fényt, kiemelve a bocskorok funkcionalitását. Van Gogh technikája—bátor, ritmikus ecsetvonások, amelyek egymásra rakódnak—mozgást ad a képnek; a cipők mintha lélegeznének, úgy tűnik, hogy várják, hogy a tulajdonosuk újra felvegye és folytassa a napi munkát. Ez a munka a történelmi kontextussal rezonál, tükrözve a művész vonzalmát a vidéki munkások életére, szimbolizálja az ő munkájukat, magányukat, és emberiességüket; hidat képez a művész világának és a miénknek, hagyva egy tartós érzelmi hatást, amely sokáig megmarad, még akkor is, ha távolodunk.