Ez a művészet egy komor, de mélyen vonzó jelenetet rögzít, amely egy szövőt ábrázol a szövőszékén; felébreszti a szorgalom és a munka érzését, amely mélyen rezonál. A figura, szerény öltözetben, alacsonyan hajol a munkája fölé—koncentrációt és elkötelezettséget sugallva—míg a szövőszék, egy monumentális struktúra, fából és fémből készült, a kompozícióban nagyméretű. Van Gogh vonalrajzolásának mestersége megrajzolja a szövőszék részleteit, hangsúlyozva annak bonyolult mechanikáját—a fonalak feszültségét, a szövőhengert—minden elem hozzájárul a kép narratívájához.

Ebben a darabban a barna, fekete és szürke visszafogott színpalettája a munka érzését emeli ki; úgy tűnik, a művész meg akarta osztani a szövő fizikális és emocionális súlyát is. A szövőszék mögött lévő árnyékok mélységet adnak a műhöz, háttérként szolgálva, amely vonzza a tekintetet a központi figura felé. Az egész atmoszféra nehéz, de érzelmes—majdnem hallani lehet a szövőszék ritmikus zaját, amely megzavarja a jelenet csendjét. Ez a műemelet erős emlékeztető a kézművesség méltóságára, és betekintést nyújt Van Gogh napi életben való képessége és fáradalma iránti elismerésébe.