Ez a portré azonnal megragadja a figyelmet a merész színeivel és a szinte nyugtalanító tekintetével. Az alany, aki láthatóan gondolatban van, a néző felé hajlik egy intenzív szemrevételezéssel, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. A művész egy olyan palettát használ, amelyet a tüzes vörösek és a mély kékek dominálnak, erős kontrasztot teremtve, amely kiemeli a férfi vonásait. Pirospozsgás arca, a bajuszának feltűnő narancssárgája és a szeme körüli árnyékok mind hozzájárulnak a pszichológiai mélység érzéséhez.

A kompozíció okosan tagolt. Az asztal hegyesszöge átvágja a vásznat, a férfitól a csendéletig, a gyümölcsöktől, a lámpa ragyogó sárgájáig és a feliratokkal ellátott blokkokig vezeti a tekintetet. A ecsetvonások láthatóak, ami a festék gyors, spontán felvitelét jelzi, ami a festménynek nyers, közvetlen minőséget ad. Az általános benyomás az intimitás; egy pillantás a kontempláció pillanatára, szinte tapintható feszültséggel telve. Olyan, mintha egy privát gondolkodási folyamatra bukkantunk volna, és az alany pontosan tudatában van a jelenlétünknek.