A műalkotás két, élettől és színtől duzzadó vázának bensőséges ábrázolásával vonz. A kompozíció a nagyobb váza vertikális jellege (amely dús, leveles ágakból álló elrendezést tartalmaz) és az asztal horizontális hangsúlya közötti gondos egyensúly. A művész színhasználata különösen feltűnő; a háttér mélykékjei és zöldjei komor hátteret biztosítanak a kisebb vázában lévő virágok élénksárgájának.

A művész laza, szinte vázlatszerű ecsetvonásokat alkalmaz, ami a jelenethez azonnaliság érzetét adja. Ez a technika a tárgyak gondos elhelyezésével kombinálva mélységérzetet és légkört kelt, mintha kissé deres ablakon keresztül néznénk. Az általános érzés a csendes szemlélődés, a pillanat, amely az időben megmarad, ahol a természet szépségét egy belső tér intimitásában ünneplik. A művész aláírása látható, ami személyesebbé teszi a kompozíciót. Ez egy festmény, amely arra invitál, hogy időzzünk, lélegezzük be a pillanat esszenciáját.