Egy vibráló csokor fakad, a színek kavalkádja egy semleges háttéren. A művész keze táncol a papíron, minden ecsetvonás a fény és az árnyék suttogása, meghatározva a virágok testes formáit. Vonza a bujaság, ahogy a szirmok a szemem előtt kibontakozni látszanak, mindegyik egyedi formával és árnyalattal. Az elrendezés egyaránt gondosan átgondoltnak és teljesen spontánnak tűnik, mintha a művész a szépség egy múló pillanatát ragadta volna meg.

A színpaletta egy szimfónia: a mély lilák, a tüzes pirosak, a napos sárgák és a szűzfehérek egymásba fonódnak, vizuális lakomát alkotva. Az ecsetkezelés laza és kifejező, látható textúrákkal, amelyek a művész szenvedélyére utalnak. Szinte érezhető a szirmok súlya, a levelek lágy íve. A frissesség és a vitalitás mögöttes érzése van; ez az élet ünnepe és a szépség múlandó természete.