A mű egy élénk csendéletet mutat be, egy buja csokrot, amely egy sötét, elegáns vázából tör elő. A virágok, a vörös és narancssárga lángoló zuhataga megragadja a néző figyelmét; formáikat merész, kifejező ecsetvonások jelenítik meg, ami a művész szín- és textúra-készségének bizonyítéka. A virágok úgy tűnnek, mintha kiömlenének, ami a bőség és az életerő érzését sugallja, mintha a burjánzás múló pillanatát ragadnák meg.

A csokor alatt a gazdagon texturált, arany ruhával letakart asztal kontrasztos hátteret ad, melynek felülete finoman tükrözi a fényt, és mélységérzetet ad a kompozícióhoz. A sötét háttér keretezi a jelenetet, és jobbra egy arany keretű tükör látható, amely a virágok egy részét és a környező teret tükrözi. Az összhatás a gazdagság és a melegség, amely arra invitálja a nézőt, hogy időzzön, és szemlélje a természet szépségét, melyet mesterien ragadott meg a művész.